
Ádám Tamás
Segédköltők sárguló papírján
Nem éppen ezekre a borostás
évekre vártam, inkább az
elkötött szelekre, zabolázatlan
lovakra, szabadon ringó
körtemellekre, fahéjjal hintett
forró borokra, némi szánalomra.
Bokrétás vőfélyek hamisan szép
köszöntőire.
Motoros permetezőgép erősen zsong
az alkonyatban, sápad a fű az elhagyott
kertben, meggyfám dereka kettéhasadt,
akár a hajdanvolt cserkészcsapat.
Műanyag Kossuth-címerek húzzák le
a vállat hamiskásan. Konjunktúralovagok
maszatos kézzel nyúlnak nemzetinek
hazudott ribancok combjai közé.
Sokszor büntetésből lobognak a zászlók,
az újságokból kiszáradnak a versek,
segédköltők sárguló papírján
idegen karmolások égnek.
Ádám Tamás verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
