Ha lopni mennék,
jó lennék
erre a világra.
De hitem
nem visz a lopásra,
bármint szeretnék
és szeretnék
jobban élni.
Hitem
nem az Istent féli.
Magam miatt
próbálok tisztán élni
e reményvesztett földön.
A megváltás ideje
egyszer úgyis eljön,
s az a sár,
mit rám dobálnak,
többé
nem árthat,
visszahull.
Nem én maradok alul.
Nézem az eget
rezzenetlen.
Nem kell már keresnem,
itt ül bennem,
velem szemben,
s úgy néz,
mint önmagára.
Ennek
ez az ára.
A tolvajnak
sosem fizetnek.
Ő fizethet,
ha a tükre
megtalálja.
Handó Péter verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?