Home / Sas Dorottya Lídia: Kalitkába zárt fülemüle

Madár voltam, szüntelen,
létem már elveszett.
Mindhiába sok küzdelem,
el nem engedett
a kalitka zárja.

Midőn kint suhantam,
most meglepett,
hogy szárnyam mozdulatlan,
mi régen repdesett,
szabadságra vágyva.

Hol békés, hol nyugtalan
vagyok szerfelett.
Köddé válnék nyomtalan,
az ötlet tervezett,
s szállnék fáról fára.

Ami ma csak ábránd,
az holnap, meglehet,
valóssággá válván
enged el terheket,
messze-messze szállva.

Sas Dorottya Lídia legutóbb a Szöveten:

https://www.szovetirodalom.com/2021/03/07/johann-w-goethe-vandor-eji-dala-sas-dorottya-lidia-forditasa/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük