Radmila Marković: A bűnbak

Bűnbakot kerestek? 
Hát itt vagyok! 
Mondjátok meg 
jó barátok: 
mi a bűnöm? 
Én még annyit 
hozzáadok. 
A levegőt 
ingyen szedem, 
mindkét lábam 
jól használom, 
nem szükséges 
senki előtt 
csúsznom, 
másznom. 
Fülem siket, 
jó hangosan 
nyelvem pörög, 
négy szemem van 
mindent látok. 
Szeretőm nincs, 
azt sajnálom. 
Soroljam még? 
No, majd máskor.

Radmila Marković verse legutóbb a Szöveten: