VERS

Vörös István: Jézus kiküldi tanítványait

Gergely Beatrix felvétele

A MEGVÁLTÁS ÚTJÁBA

1 A meg nem értett világot,
ahol ideges gonoszság adja
a törvényt, egy ember nem
változtathatja meg.
2 Az első elképzelés a meg-
változtatás volt. Egyedül.
De a tanítványokat be kellett
vonni és avatni.
3 Talán megváltásra nem is
lesz szükség. A megváltás fáj,
nemcsak a megváltónak,
de a megváltottnak is.
4 A megváltás viszket,
a megváltás színvakká tesz,
a megváltás fertőző, a megváltás
elgyengít, a megváltás mellék-
hatása halál.
5 Jézus a tisztátalan lelkek
fölötti hatalmat úgy osztotta
tanítványainak, mintha kardot
osztana, vagy inni adna
egy ecetes szivacsból.
6 A tanítványok fanyalogtak,
összenéztek, gyáva
kijelentéseket tettek.
7 Csak Júdás volt eltökélt.
Amin mi járunk, ti ostobák,
az nem valami zarándokút –
kisebb zökkenőkkel
a megvilágosodásig.
8 Nekem minden egyre
zavarosabb. Saját magunkra
gondolni se marad időnk.
9 A feladat másfelé visz,
és alávet minket a jónak,
sőt még a rossznak is,
olyasmit is meg kell tennünk,
amit soha nem választanánk,
ha nem kerültünk volna
épp a megváltás útjába.

MERRE, HOGYAN?

1 Azért kellettünk neked mi,
tanítványok, hogy helyetted
végezzük a munkát?
2 Azért kellettem nektek én,
a mester, hogy helyettetek
találjam meg az utatokat
a megvilágosodáshoz?
3 Őszinte leszek, mester,
azért.
4 Nem voltál őszinte,
de igazat mondtál.
5 Nektek nem út kell,
hanem feladat. Nincs
út. Az utat te taposod.
Ne az utakon menjetek.
Az ösvényeken.
Ne az ösvényeken,
a marhacsapáson.
Ne a csapáson,
hanem hegyen-völgyön át.

KÖZÖNY

1 Tudnotok kell, hogy a hír,
amit visztek, nem fog kelleni
senkinek. Unják. Túl sok a jóból,
a mélységből, a nehézből,
a bonyolultból,
az egyszerűből, a megbocsátásból.
2 Tudnotok kell, hogy nem fogják
akarni, nem merik majd bevallani,
szégyellik, nem tudják magukról,
hogy kell, közönyösek,
hazugok, fanatikusak.
3 Neked semmi és senki se jó?
4 Nekem? Hiszen én nem leszek ott.
Amikor majd szembenéztek
a rátok morgó kutyákkal,
vegyétek észre a félelmüket,
a vágyukat.
5 Ne kérjetek szállást senkitől.
Ha leszáll a teljes sötét,
mindig lesz, aki eljöjjön
értetek, és a házába vezet.

A MÓDSZERRŐL

1 Gyógyítsatok, űzzetek
ördögöt, halottakat
támasszatok fel.
2 Mester, sose mondtad,
hogyan csinálod.
3 Sehogy. Ők csinálják.
Aki meg tud gyógyulni,
csak bíztatásra vár.
Akiben nincs otthon az ördög,
egy szóra kiveti azt.
Akiben nincs otthon a halál,
azt föl is lehet támasztani.

A SZEGÉNYSÉGRŐL

1 Ne fogadjatok el aranyat,
ne szerezzetek még rézpénzt
se az erszényetekbe,
ne fogadjatok el
értékes ruhát vagy
szerelmi szolgáltatást.
2 A kegyelem nem áru.
Na, ez így túl szigorúan,
túl tanárosan hangzik.
Mintha én valami
unalmas pap lennék.
3 Nem vagy az, mester,
de ne sajnáld tőlünk a szavakat.
4 Nem a pénz rossz,
hanem aki gyűjti,
nem az, aki gyűjti,
aki elveszi, nem azért,
mert lehetne jobb helyen,
hanem mert a pénz nincs.
5 Nem a pénz van,
és attól, hogy nem halmoztok
föl belőle, még nem lesztek
becsapottak.
6 Nem várom el senkitől,
hogy szegény legyen.
Csak azt, hogy legyen.
7 De lenni nehezebb,
mint föltámadni vagy
föltámasztani valakit.

Vörös István verse legutóbb a Szöveten: