az ébredés után még ülsz az ágy szélén
átgondolod az elmúlt havat a közelítő nyarat
asztalhoz ülsz és várod a meleget csészében
bogarak a nappal szörnyei a legyek
aztán hullámra hullám búcsúzás
körülötted a mozdulatlanság
lépcsőfokról fokra mászol a kényszerű
utat látod a világot magad előtt forgatod
a kést kerül még majd (b)eléd
végre belépsz a szobába újra nézed
magad a meggyújtott gyertyafényben
szélesre tárod az ablakot
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?