
Csák Gyöngyi
Fura álom
Könyvbemutatón vagyok – szerelmem is jelen van frakkban, vakító fehér ingben, amolyan puskini figurára hasonlít.
Nagy papírdobozt szorongat a kezében, amint felfedezi érkezésem, elém siet, és kezembe nyomja a dobozt, aztán helyet foglal az első sorban. Igyekszem egyik sötét, hátsó sarokban helyet keresni, hogy megnézzem a csomag tartalmát. Izgatottan bontanám, de sehogy sem boldogulok a dobozt összefogó vastag zsineggel, ám valahogy kezembe kerül a konyhámból az éles nagyolló – és sikerül végrehajtanom a műveletet. Az olló, ahogy oda keveredett, olyan hirtelen el is tűnt, megnyugodtam. A mellettem lévő üres székre pakoltam a csomag tartalmát – érdekes szépítőszereket, kétféle rúzst, szemhéjfestékeket, szempillaspirált találok egy tucatnyi könyv tetején. Ajándékaim a jelenlevő alkotók művei, ezekből lesz ma bemutató. Zavar, hogy mikrofon nélkül beszélnek a szereplők, csak mondatfoszlányok jutnak el hozzám, pedig kíváncsian vártam ezt a bemutatót, párom is beszél, aztán felolvas valamit, de csak szófoszlányok, csupa szerelmes szó jut el a tudatomig, mintha hozzám szólna, mintha nekem íródott volna mind. Feltűnik a színen egy gyönyörű asszony, festett arcú – hosszú fekete szempillákkal. Lehet csak tévedésből vagyok itt, lehet azok a szövegtöredékek is a szép nőhöz íródtak? Mit keresek itt? – amilyen gyorsan és csendben lehet – igyekszem kijutni a teremből, otthagyom az ajándékcsomagot. A folyosón lépteket hallok, nevem kiáltja valaki, felismerem, ő az, utánam jött úgy, frakkban, göndör haján fekete cilinderben. Megfogja a kezem, kísér egy darabon, majd a lépcsőnél kotorászni kezd a zsebeiben, rúzst és arcfestéket vesz elő, aztán rúzsozni kezdi a számat – csodálkozom mert az ő arca is festett, valószerűtlenül narancssárgára van festve a szája – megrettenek – így közelről inkább bohócra hasonlít, mint írástudóra – azt mondja, jó lenne ha fogynék néhány kilót, jót tenne az egészségemnek. Erre – a lépcső felső fokán oldalt állok –letolom a szövetnadrágom és kigombolom a selyemblúzomat, hogy lássam magam is egy hatalmas tükörben. Érdekes módon látom is magam – tényleg rám férne a fogyás –, elég vaskos és hasas vagyok…
Csák Gyöngyi prózája legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?