VERS

Bogdán József: Még utoljára (Életrajzi versek, 13-14.)

13.
Mint ahogy a nagy fák lombsátrai földig
Hajolnak a nagy szélzúgás idején úgy borulj
Rám Mária égi anyukám hajnali szép csillag
Angyaloknak királynéja tiszta Szűz mert
Szülőanyukám meghalt még amikor kicsiny
Voltam négyéves koromban édesapámat
Pedig a pálinka vitte sírba ezért ölelj meg
Engem Szűzanyám árvák oltalmazója szoríts
Meg nagyon apátlan anyátlan árvát szeress meg
Engem édes Szűzanyám ahogy fiadat szeretgetted
Mikor tizenkétéves korában elcsavargott három napra
Fogd a kezem nemsokára hetven
Jaj félek mi lesz velem
Abban a sötét szobában amikor letakarnak és az
Angyalok megfürdetnek
14.
Szent József kérlek segíts apának lenni
Te aki a kis Jézusnak gondos őre voltál
Segíts úgy éreznem hogy mindazok akiket
Rám bíztál ha nem is a hús és a vér köt
Össze velük mégis az apjuk lehessek
A sok kis árvának tizenketten voltak
Ott Egyházaskéren ahova befogadtam
Őket a kilencvenes évek elején
Emlékszel a falu fel is lázadt ellenem
Mert a csoportban cigányfiúcska és cigány
Lányocskák is voltak mit akar ez a pap
A plébániából cigányházat csinálni mit akar
Ez hát nem elég hogy ő is fekete vérű elszaporítja
Mint a svábbogarakat a cigányokat sokat sírtam
De enni és inni adtam gyermekeinek szent József segítségével két
Éven át utána az Európai Unió átvette gondját az én kicsinyeimnek

Bogdán József verse legutóbb a Szöveten: