VERS

Bartha György: (fénymásolat – herkules a barbárok földjén)

ha már itt vagyok gondoltam megpihenek a barbárok
földjén békén hagynak nem oszt ki senki újabb
feladatot s meg is húzódtam egy tágas
faoduban a lepke is nyugodott orromon a maga
halk módján hortyogott és nem tudom mennyit alhattam
bódultan női hangokra ébredtem lándzsaerdő
szegeződött nekem amazonok vettek körül foglyul ejtettek
a lepke persze elmenekült cserben hagyott
falujukba kísértek s a férfiak közé zártak mint a disznókat
moslékkal locsoltak s dolgoznunk kellett árkokat ásni
falakat emelni a falu körül aki gyengélkedett korbáccsal
biztatták el tudtam volna szökni csupán az volt a baj hogy
élveztem a látványt ennyi széplányt egy helyen egyszerre
még sohasem láttam mondom élveztem s egy hónap múltán
a helyzet hirtelen gyökeresen megváltozott a férfiakat egyenként
elhurcolták egy-egy amazon-lány szabadon válogathatott
közöttünk engem a királynő vont maga után hajamnál fogva
rángatott otthonába már egyáltalán nem volt durva sőt
kényeztetett tíz napig ki sem léptünk a házból levette a híres
varázsövét is ami után annyian vágytak sóvárogtak tudtam hogy így
még könnyebben szabadulnék ha azt felkapom s elfutok
ám maradtam csábítottak csókjai és ölelése
a tizedik nap szabadultam bántatlanul hagyhattam el a falut
árkokat és a félkész falat úgy tűnt sóhajok is szálltak
dalra fakadtam csörgőim rázva
aza aza
haza haza
itt a haza ott a haza
aza aza
hol a haza
a tengert vágytam a tengert vágytam s menet közben a pillangó
szárnyát újra láttam orromra szállt

Bartha György verse legutóbb a Szöveten: