2024.05.23.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Köves István: Lebben a láng a kiskanál alatt

Köves István: Lebben a láng a kiskanál alatt

1 min read
Az őrizőket, az őrszemeket nem szokás szeretni, érthető is, mert hiszen az őrök szükségképpen pokróc-morcosak
Az őrizőket, az őrszemeket nem szokás szeretni, érthető is,
mert hiszen az őrök szükségképpen pokróc-morcosak,
többnyire szűkszavúan ridegek, tarkójukon,
a tányérsapka alatt, majdnem kopaszra fölnyírva a haj,
pedig a kiskatona mindig kiskatona marad,
őrhelye a bástyán örökre csöndes otthona is.
Elnézi a torony fölött lebegő lusta sólymokat,
a távoli színváltó délibábpocsolyák csillanását,
körül szuszog a hegy is, a levegő is, elnyújtózva
ártatlannak és békésnek akar látszani a táj,
de a védett falak mögött gátolt vagy megvadított
hormonokkal és neutrotranszmitterekkel,
szerotoninfelszabadító szerekkel bűvöli őrzőit
a záptojásszagú város pincepokla, mágnesként vonzza
e gyomorforgató, petróleumbűzű patkánytanya, hol
tudjuk, mindig lebben a láng valahol egy kiskanál alatt,
s tudjuk, az őrkatona minden körülmények között őrkatona,
hiába gyantaizzás, nepáli heroin, olvadt acélon úszik a salak,
ahogy a házakra feketedik a madárszárnyak rebbenő alkonya.

Köves István verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.