kollázs a Várad 2014. 11. számából
saját hazámba látogatok
a kávéscsészével csörömpölök
szögletes mozdulatok
az idő archív filmtekercsén
hát persze hogy minálunk
mindenkinek van fegyvere
belsőzsebemben vizipisztollyal szállok fel
a lassú gyorsvonatra
mert bizony gyenge és lassú az ember
buborékok lüktetés és szárnyak csattogása
amikor átlépem a ház küszöbét
legalább nyújtsd ki a kezed
és tapogasd ki a szart a kalapban
a kezdeti konstruktivista
hagyományokra támaszkodva valaki sír
egy csillagkép mellbőségét mérem
csillagos szabócentivel
magamra öltöm a geometria köntösét
egy-egy összegyűrt cédula
kezemhez látogat
hát persze hogy kitapogatjuk
az idő archív filmtekercsén
a szarban azt a kalapot
fegyveres hagyományokra támaszkodva
valaki a mankómat lövi
vizipisztollyal
saját hazámmal csörömpölök
ellátogatok a kávéscsészébe
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?