KÖZLEMÉNYEK

Kocsis Lenke: Irodalmi patchwork takaró hűvös napokra

Január végén jött az üzenet: Követnéd napról napra a februári Szövetet? A hónap végén méltatás. Egy szerzőt/szöveget díjazunk. Persze, válaszoltam, semmi akadálya, szívesen!

Itt vagyunk tehát február végén. Most nyilvánosan is köszönöm a megtisztelő felkérést!

Gratulálok a 38 szerzőnek, akik a kurta hónap folyamán megjelentek a Szöveten, név szerint: A. Gergely András, Aranyi László, Balázs Imre József, Balla Laci, Bartha György, Bene Adrián, Bogdán József, Csák Gyöngyi, Csontos Imola, Debreczeny György, Farkas István, Farkas Ervin, Földi Erzsébet, Handó Péter, Híres B Ede, Holczer Dávid, Juhász Zsuzsanna, Kalász István, Kalmár Edina, Kiss Tamás, Köves István, Ladik Katalin, Lencsés Károly, Lövei Sándor, Mága Mátyás, Márkus László, Nagy Gusztáv, Nemes Edina, Nemes Krisztina, Ocsovai Ferenc, Oláh Károly, Radmila Marković, Rigó Tibor, Száldobágyi Csaba, Tóth Gabriella, Tóth Olivér, Turóczi Ildikó és Vikor Györgyi.

Összesen 108 szöveg jelent meg, BARTHA György volt a legtermékenyebb szerző, 7 írással, SZÁLDOBÁGYI Csaba és TÓTH Gabriella (Toga) szorosan a nyomában 6 verssel. Ha már a versnél tartunk, egyértelműen ez volt február domináns műfaja. A sokszínűség két meghatározó forrása a stílus és a tematika voltak.

Ezekből a szempontokból a februári anyag viszont egy igazi irodalmi patchwork takaró. Nem a konvencionális értelemben összeillő részekből áll, mégis mutatós. Természetesen most nem a szó köznapi, kissé felszínes jelentésében, hanem amolyan szinte minden olvasóknak bátran ajánlható módon. Széleskörű közönséget megszólítani képes értelemben.

A Szövet rendszeres olvasói már jól ismerik ARANYI László képverseit. Általában élénk színek, a szöveget néha az olvashatatlanságig bomlasztó formai torzítások. A pszichedelikus varázslat és az elementáris, kaotikus sötétség együttállása, mint Pink Floyd és Black Sabbath találkozása Pompeii romjain. A vizuális költészet egy másik oldalát mutatta meg LADIK Katalin Trianon nemzetközileg is elhallgatva című művében, ami a tipográfia, a konceptuális költészet és a technológiai kontextualizáció elemeit vegyíti.

Ugyan a kultúra populáris regiszterében, a médiumok közül a főleg a mozgókép világában az utóbbi években újra kedvező a sci-fi és a fantasy művek fogadatatása, viszont az irodalomban a két szóban forgó zsáner még mindig inkább szubkultúra státuszt élvez, az őket kutató akadémikus még mindig csodabogár kicsit. Ezért fontos, hogy a Szöveten távoli galaxisokba és másik dimenziókba egyaránt utazhattunk az elmúlt hetetekben BALLA Laci és OCSOVAI Ferenc írásaiban. Azok számára is akad olvasnivaló, akik inkább ezen a bolygón kalandoznának: TURÓCZI Ildikó kameruni utazásáról szóló lezser, élménycentrikus és kellemesen őszinte hangvételű útirajzai.

Legalább két tucatnyi oldalra lenne szükségem ahhoz, hogy minden olyan szövegről, témáról, irodalmi jelenségről írjak néhány mondatot, ami felkeltette az érdeklődésemet a hónap során, ennek a szükségnek sajnos most nem áll módomban eleget tenni, ezért itt elnézést kérek a rövid áttekintésben ki nem emelt szerzőktől, mindenkinek további sikerekben gazdag alkotást kívánok, és áttérnék a hónap kiválasztott szövegére!

A Szövet 2022-es évi második hónapjának kiemelt szövege BENE Adrián kánonipar című verse. Metakritikai eljárással közelít a címben megjelölt témához, aminek súlyához képest a mű olyan természetes könnyedséggel sorjázza a kortárs magyar irodalom inkább csak szakmai berkekben, akkor is jobbára négyszemközt, vagy esetleg szűk bizalmi körben tárgyalt problémáit, mintha egy bevásárlólistát mutatna meg éppen. Maga a Szövet létezése is egy válasz a kánoniparban felvetett kérdések egy részére, így kontextus és vers nem csupán azonos nevezőn állnak, hanem megerősítik a megfogalmazott kritikus álláspontok hitelességét. A versben felvázolt ideális állapot minden tömör mondata mögött ott feszengnek a megbékíthetetlen tények, kecses gondolatritmusban hömpölyögve egy jól irányzott, nem kirívóan, de azért mégiscsak markánsan vulgáris, hétköznapjainkból kölcsönzött szentencia felé. Határozott, ütős zárlat, több mint egyértelmű vélemény, számomra egyértelműen a februári patchwork középpontjában álló darab.