Köves István: Harangozó szívvel
1 min read
Csak belépett Nasztyaszja Filipovna, /
s szótlan mellém feküdt, úgy, mint aki megjött, /
már megint az a Rogozsin – mondta, /
és már aludt is mellettem, ártatlan mosollyal
Csak belépett Nasztyaszja Filipovna,
s szótlan mellém feküdt, úgy, mint aki megjött,
már megint az a Rogozsin – mondta,
és már aludt is mellettem, ártatlan mosollyal,
s a párnában mintha fészkelve, fülem alatt
fehérmellényes, fecsegő fecskefiókák
mocorogtak volna párálló lélegzetétől,
megbocsátani, vigasztalgatni se maradt időm,
ő visszafogadta már mellém magát, szuszogva,
én meg úgy örültem, hálásan, harangozó szívvel,
mint aki lekönyörögte magának a kéklő végtelent.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
