VERS

Farkas Arnold Levente: a halkan önmagunk-sorozatból (2.)

[elképzelt a valóság…]

elképzelt a valóság
látszata képtelen álom,
illyés ötvenhatban a versét
írja a bűnről, nincs többé
bosszú és áldott hála se
nincs már, persze kodály
a köröndön tudja a négyzet
az ablak, ebben
a néma világban
a csönd zeneszerző

[nincs arcunk…]

nincs arcunk,
csak maszkjaink
vannak, tavasszal
szűz szemirámisznak
oroszlán a horoszkópja,
csönd, árnyékból
fényre kúszó göröngy,
hajnalban hangosan
hallgatunk, tükröt tol majd
halkan önmagunk elé
tört szárnyaival a múlt,
a menyasszony fátyla
lekonyult

[nincs többé bosszú és áldott…]

nincs többé bosszú és áldott
hála se nincs már, indulsz
újra ahol nincs alkalom
újra elindulsz, vissza se térj
soha többé mert a te házad
a nem ház, bartók béla
nevében az él ige még
magyarul lép, félre a tájban
a kottafüzetben zongora
mellett, persze szabó lőrinc
sose tudta az angol igéket,
templomi csöndben a szent
lehetőség függönye halkan,
csúnya hazugság széptele
níti a nyelvtani törvényt

Farkas Arnold Levente versei korábban a Szöveten: