az öreg nap elfáradt
hátára fordul lassan
még néz még néz
és ömlik vére
látjuk nézzük
mozdulatlan
és most itt állunk
helyette a tavasszal
új nap kél diadalmas
a tavasszal mit már
mérgezett fecskendők
várnak és nyílnak
és nyílnak rendületlenül
régi-új virágok
vajon milyen mézzel
s az újnak ugyan
lesz-e szebb halála
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?