VERS

Bartha György: (tudtommal)

az öreg nap elfáradt
hátára fordul lassan
még néz még néz
és ömlik vére
látjuk nézzük
mozdulatlan
és most itt állunk

helyette a tavasszal
új nap kél diadalmas
a tavasszal mit már
mérgezett fecskendők
várnak és nyílnak

és nyílnak rendületlenül
régi-új virágok
vajon milyen mézzel

s az újnak ugyan
lesz-e szebb halála

Bartha György verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .