róla bárki áradozhat
én elszórtam már a rosszat
és szívem csak jóra vágyik
itt maradok olvadásig
és utána is kicsit még
s ha a vérem sírni hinnéd
az nem könny csak tiszta harmat
engem a vágy mit zavarhat
mikor a sors végre nem ver
s a véget ért végtelennel
immár bátran nézek szembe
így emlékszem életemre
így emlékszem holnapomra
nem emészt meg lomha gyomra
a keserű tegnapoknak
bennem már rég nem ragyognak
titkai az öröklétnek
de bennem nem törött még meg
a remény a fehér felhő
el is hiszem ezért felnő
benned erdő bennem pázsit
és ha hegyem el nem vásik
úgy megyünk százfele innen
hogy tavasz zúg ereinkben
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?