Home / Rigó Tibor: Már csak köpésnyire

Már csak köpésnyire a másvilág
mondaná apám
ha már nem volna oly régen odaát
ez jutott az eszembe
mikor reggel trillázó verebek serege lepte el azt az öreg hársfát
ami ott áll még kopár ágakkal
a bolt előtt a templommal szemben
szertenyúló ágaival összeköti az embert és az Istent
aztán úgy
reggelente
angyalok helyett
ellepi a verebek hada
tavaszt dalolnak
vagy egymásnak üzennek hadat
egy bogárért
egy-egy zsírosabb falatért
borzolják fel a hátukra simuló tollakat
háborút dúlnak
mert
mindnek kellene
a jobb falat
és aztán
mint békés táj felett a hirtelen megjelent
bombázó repülő
vagy mint a sípoló
levegőért küzdő beesett beteg tüdő
közéjük csap egy
feketerigó
riadó riadó
a műsornak vége
egy csapásra suhant el a tavasz
csak a gyűlölet szele
csap az ember
álmodozó képébe
amit a verebek
megriadt hada
csipog hangosan
leülve az eresz szélére
csak egy köpésre van a másvilág
ennyi az öröm
az ember megérti végre
és békéért könyörögve emeli fel
szemeit a tavaszi kék égre.

Rigó Tibor verse korábban a Szöveten:

Egy hozzászólás a(z) “Rigó Tibor: Már csak köpésnyire” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük