VERS

Márkus László: kínok közt sírva jöttem a világra

remélem nem így megyek majd el
tudom néha rossz utat követtem
nem vonz a mélység fölöttem kék ég
viaszból nem fabrikálok szárnyakat
hintaló helyett hintaszékre vágyom
vágyaim hullámai már kisimultak
bálok helyett kondoleálni járok
egyre nagyobb többségben a lányok
mi a fiúk hamarabb megyünk el
miért kiáltom de erre senki nem felel
bár kezem remeg szemem javulni látszik
a kaszás rám még nem vadászik
örülni kell minden egyes napnak
annak is mikor néha becsapnak
ajándék minden perc amit megélek
így örül a légy is meg a gyűrűsféreg
boldogan nyugtázom az esti harangszót
köszönöm hogy nekem és nem értem szól

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: