Mezítláb ujjhegyen egyen
súlyozva a bizonytalanba billenő
hokedlin álltam csavartam ki a
forró meztelen izzót a konyhában
sötétben egyedül… aztán
lett fény és
leültem megint a némított tévéből
hallottam a böllérversenyt nyitó
beszédet így írtam hervadt csokorról
összekulcsolt kézről hogy óvodai busz
kerülte ki halottas kocsit
írtam a széllel közelítő esőről …
de végül… legvégül homokvárról
írtam amit építeni fogok védtelen
halottaimnak folyópartra az erős
hullámzás idején mégis.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?