Home / Kalász István: Egy menekülő gyereknek

Mert a pokol szabadult
el megint nem a menny
abban a kisvárosban…
Így
most
itt
kell
neked kézmeleg a peronra
erős szív a lépcsőre kell
asztalra saját pohár ágy kell
az idegen szagú sötétbe.
És kell ajtórésen át jövő fény
kintről anyád suttogása és hogy
senki se vágjon szavába.
De a legjobb ha éjjel kutya fekszik
ágyad elé álmában felsír és te
simogatod simogatod míg
megcsendesül benned mind
az amit láttál.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten:

2 hozzászólás a(z) “Kalász István: Egy menekülő gyereknek” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük