Debreczeny György: Európa csíkos újra csíkos

nem Európa vén
hanem én
vagyok még nagyon fiatal
pedig hagyott már el engem
pizsama
csíkos volt
és kiégettem több helyen
de én még nem égtem ki

nem Európa vén
csak a múlt kutyái
ugatnak meg minden éjszaka
csíkos pizsamámat letépik
és az állomások magyar nevét
angol tájszólással mondják be
a föld alatt
de nem én

vagyok vén
és nem is Európa
öleli a kilós kenyeret
mint csecsemőjét
másik kezében szatyor
és mobiltelefon
régen leadta a pálmaágat
a megszálló csapatok parancsnokának

Európa a csillagokra emeli
csillogó tekintetét
szemüvegén az utcai lámpa
fénye visszatükröződik
a kagylószerű mélyedésbe
belelép
járdányi ereje sincsen
kiesik kezéből a kenyér
a kaurikra gondol

nem Európa vén
hanem a szabadság
nagyon fiatal a csíkos pizsama
és élethosszig tartó butulás
a kisember
cipőjén a nagy luk nem felesleges
fontos hogy szellőzzön a lába
ne izzadjon bele lukas zoknijába

nem Európa vén
hanem én
a fölösleges ember
elmenekülhet minden reggel
látja a tengert és a szabadság
kiégetett csíkos pizsamáját
s mit lemostak a századok
rákenjük a gyalázatot

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: