Balla Lajos-Laci: Üzenetek a jövőből (fiktív dokumentum-kisregény) 3. könyv

Végítélet elodázva

Indulás az expedícióra

A legújabb űrhajóban ülök, teljesen magányosan. Önként jelentkeztem a feladatra, mert valahogyan megéreztem, amit úgy is nevezhetek az „isteni sugallat” volt, mindez nemcsak az én, hanem a családom számára, sőt – habár nem szeretnék nagyképű lenni – az egész emberiség számára is óriási jelentőségű expedíció. Nehéz volt az elválás feleségemtől, valamint gyermekeimtől, a három éves Noémitől és a két éves Noétól, hiszen ők is tudták, legkevesebb két-három év múlva térek vissza (a gyerekek csak azt értették meg, nagyon-nagyon sokáig nem fognak látni), persze csak akkor, ha minden sikerül, azaz teljesítem a reám bízott óriási jelentőségű feladatot.

Mindazt, amit most rögzítek, nevezhetjük akár videonaplónak is mert még az is a feladataim része, hogy esténként audiovizuálisan lejegyezzem gondolataimat, majd azt követően eljuttassam (hogy miként, arról később írok) nemcsak az utazást felügyelő központba, hanem még a páromnak is az aznapi teljes egészségügyi vizsgálat eredményeivel együtt, mert semmit sem szeretnénk titokban tartani. Elérkezett a pillanat, hogy most már nyíltan beszélhetek az eddigi szigorúan titkos megjelöléssel ellátott utazásról, annak okairól, valamint céljairól. Kezdjük hát az utazást megelőző eseményekkel.

 Ma, 2062. január 1-jén délelőtt 10 órakor indultam el a Föld felszínéről a legújabb fejlesztésű, egyszemélyes űrhajóban a Tejút (a mi galaxisunk) központjának irányába, ugyanabban a pillanatban meg is érkeztem a Nyilas csillagképbe, mégpedig teleportálással. Választ kell adnom a felmerülő kérdésre: Miért kellett kifejlesztenünk a klasszikus űrhajók mostani példányát, amikor a teleportáláshoz (téridő-ugráshoz) nem szükséges semmilyen (azaz még bármelyik elavult) űreszköz sem, de abban az esetben, ha megismerik az utazás céljait és célpontjait, rájönnek, ez volt az egyedül hasznos megoldás.

Minden polgárunk, éljen ő a Földön, a Naprendszerben megalkotott négy mesterséges kisbolygó bármelyikén vagy a a τ (tau) Ceti csillagrendszerben található Új-Földön, tud arról, tudósaink milyen műszaki csodákkal rendelkeznek, na meg arról is, azokat mire használják. Például, a mesterséges kisbolygókon található legmodernebb eszközökkel vizsgáljuk a Naprendszerben végbemenő változásokat, a Földön ugyanazt tesszük a Tejúttal, míg az Új-Földön a Tejút és a környező többi galaxis égitestjeinek titkairól szeretnénk fellebbenteni a fátylat.

A múlt év derekán a földi vizsgálóközpontunk eddig nem észlelt változásokat regisztrált a Tejút központjában, a Földtől 25 640 fényévre elhelyezkedő fekete lyukkal (a Sagittarius A*-val) kapcsolatban, amit az Új-Földön levő tudósaink is megerősítettek. Ismeretlen okok miatt a központi szuper-masszív fekete lyukat „kísérő” mikró fekete lyukak közül az, amelyik a központtól legtávolabb található, nem modellezhető (azaz ismeretlen) úton-módon elkezdte növelni a térfogatát és a tömegét is, majd egyre gyorsuló mozgással elindult a Nyilas csillagképben, tőlünk 143 fényévre található Kaus Australis, vagy másképpen ε  (epsilon) Sagittarii elnevezésű csillag irányába. Úgy tűnik, tudósaink „szemtanúi” lehettek/lehetnek egy szabadon vándorló fekete lyuk létrejöttének. Mivel erről a csillagról megállapították, hogy körülötte kering egy (de nem tudták kizárni azt sem, hogy több) bolygó, ezért lett az űrhajóm annak a mesterséges holdja, hogy közelebbről („csak” 25 500 fényév távolságból) kezdjem meg a vizsgálódást, utána pedig innen folytassam utamat.  Megérkezésemkor megállapíthattam, ennek a központi égitestnek van még három bolygója, de azok sokkal közelebb vannak a csillaghoz, ami miatt a környékükön nem zárhatók ki a különféle elektromágneses zavarok, így nem tudtunk volna onnan megbízható adatokhoz jutni, de az sem lehetett kizárni, hogy az ezekről a helyekről történő teleportáláskor is problémák jelentkezhetnek.

A Nyilas csillagkép égitestjei a szuper-masszív fekete lyukkal (piros kőr)

Mivel csak a Földről magammal hozott térképféle állt rendelkezésemre, ezért új és pontosabb térképet, na meg felvételeket kell majd készítenem a lehető legrövidebb idő alatt az űrhajóba beépített legmodernebb, miniatürizált távcsővel. Azt azonban tudni kell, hogy az űrhajó említett szerkezetét egy nap alatt annyi művelet végzésére hozták létre, amennyit egy év alatt végzett el a 8 óriási földi távcső összekapcsolásával 2017-ben megalkotott Eseményhorizont Távcső. Ennek a bonyolult szerkezetnek köszönhetjük a Tejút közepén elhelyezkedő, már említett fekete lyuk eseményhorizontjáról készült felvételeket, amelyeket 2022.05.12-én hoztak nyilvánosságra.

De most már beszélnem kell a feladataimról is. Ezek: felvételek készítése a szuper-masszív, nagy  tömegű fekete lyukról és könyékéről, illetve annak közelében levő, vándorlásnak indult mikró változatáról. Nemcsak én, hanem az otthon maradt összes tudóstársam álltjuk, a második a legfontosabb, mert a képalkotás mellett a létrejött változások elemzésével pontosan meg lehet majd határozni az elmozdulás okait, annak sebességét, a sebesség várható változását, valamint az elmozdulás jelenlegi irányát, illetve várható-e irányváltozás.

Ki kell mondanom (ebben is egyetértettünk az expedíció tervezésében és végrehajtásában részt vevő minden társammal), erről a helyről, ahol most vagyok lehetetlenség bármilyen kép vagy egyéb felvétel készítése, mivel az órási távolság miatt a fekete lyuk és környéke szinte állandóan a közöttünk levő égtestek valamelyikének a takarásában van, ezért meg kell keresni a körülötte „táncoló” több száz csillag közül az S2 jelűt, pontosan meg kell határozni helyzetét, hogy odateleportálhassuk az űrhajónkat.

Nem tehettem mást, üzembe helyeztem a távcsövet, majd az űrhajó helyzetét úgy határoztam meg, hogy a Tejúttal együtt mozogjon, ne hasson rá sem a bolygó (amely környékén vagyok), sem a csillagrendszer (ahová tartozik) elmozdulása. Mivel a Földön ezt úgy mondják a körülötte található, vele együtt mozgó műholdakra, hogy geostacionáriusak, akkor ez az állapot az űrhajóm beállítása esetében vialactea-stacionárius elnevezés lehetne.

Az S2 jelű csillag pályája térben és időben a Sagittarius A* fekete lyuk körül

Sajnos, beigazolódott a sejtésem, a vizsgálatra „váró” S2 csillag és a mikró fekete lyuk is óránként csak 2-3 alkalommal lépett ki az árnyékolásból, akkor is csak pár percre, ezért a legkevesebb 40-50 felvételezési alkalom eléréséhez 10-12 órára volt szükség, a kapott felvételek automatikus kielemzése és azokból álló és mozgó, emberi szemmel is látható képek, illetve videók  készítése újabb néhány órát vesz majd igényebe, ezért elfogyasztottam a magammal hozott dehidratált anyagokból elkészített ebédet és vacsorámat (igen, így együtt, mert úgy belefeledkeztem a teendőimbe, hogy elfelejtettem ebédelni), azt követően pedig beültem a parancsnoki székbe, hogy az minden emberi beavatkozás nélkül elvégezze a szükséges egészségügyi vizsgálatot, aminek eredményét hozzácsatolja az aznapi (audiovizuális) bejegyzéseimhez. A mai napra már nem maradt más hátra, hogy ezeket az anyagokat átmentsem egy adathordozóra, azt becsomagoljam, majd a végén téridő-ugrással (azaz teleportálással) eljuttassam az irányító központba. Mindezt megtettem, visszaérkezett a vétel megerősítése, így fogtam magam, lefeküdtem aludni.

Balla Lajos-Laci prózája legutóbb a Szöveten: