PRÓZAIRODALOM

Balla Lajos-Laci: Üzenetek a jövőből (fiktív dokumentum-kisregény)

Újjáteremtés és egyéb
Bevezető helyett szignifikáns glossza, de az is lehet, csak vis maior kommentár


„Komoly téridő problémákkal kellett megbirkóznunk ez idő alatt. Ha a részletek is érdekelnek benneteket, elolvashatjátok majd tíz perc múlva az interneten, magyar nyelven (habár meglehet, valaki már lefordította más nyelvre) is, egy Istent játszunk című kisregény-szerű valamiben, amit 2022-ben írt meg annak szerzője!
Itt abbahagyom az írást, mert egy másik történetsorozat fog kezdődni. A megmaradt két mondat leírását követően elmentjük a dokumentumot, átalakítjuk gondolatfájllá és elküldjük. A cím az Undorító tavasz tanulmányban található lakcím, a címzett az annak szövegében szereplő, a lakcímhez köthető célszemély, a dátum amikorra oda kell érni a gondolatcsomagnak: 2021. szeptember 01.”


Ezek voltak az első részben a dr. Steel (vagy mondjam dr. Kovács Éva, aki a már ismert eseménykor Kovács Ádámmá alakult?) által a számomra küldött üzenet utolsó gondolatai. Mindez csak azért fontos, mert a feltüntetett dátumkor már a Földön végigsöpört a COVID-19 pandémia, majd – azt, kevesebb mint fél évvel követően – elkezdődött a XXI. század első nagy fegyveres összetűzése, amikor is Oroszország megtámadta szomszédját, Ukrajnát. Ezek voltak az objektív okok (persze, voltak szubjektívak is, de azokról nem kívánok írni), ami miatt az üzenetből összeállított kéziratból sehogyan sem sikerült könyvet készíteni. Egyedül csak az következett be, hogy az internetre felkerült a kész kézirat egy részének bemutatása, ezért a célból, nehogy a közzététel hiánya miatt egy információk nélküli jövő alakulhasson ki, magát a kéziratot megosztottam későbbi Kovács Éva akkor még nem létező e-mail címével, így az addig ott „rostokolt” – egy utasítás társaságában: olvassa el, majd juttassa el mindenkinek, aki számára valamilyen okból fontos személy – a virtuális térben, amíg létre nem hozta az ilyen jellegű elérhetőségét.
Múlt az idő, egészen 2022. augusztus 31-ig nem történt semmi. Ekkor kaptam egy üzenetet (gondolatot), ami olyannyira „erős” volt, hogy beépült az agyamba és bármikor hozzáférhettem Emiatt szinte azonnal írásba foglalhattam, amit mindennemű változtatás nélkül meg is tettem.

2064. augusztus 31. (földi időre átszámítva)
Üzenet a Zitzer 1. kisbolygóról
Kedves barátom!

Több mint két évig nem küldtem üzenetet, aminek sok oka van. Amint azt az utolsó információcsomagban már közöltem, ahogyan a négy kisbolygón, a Földön is bekövetkezett az ott lakó emberek számnak robbanásszerű növekedése, hiszen az általunk kifejlesztett technológia eredményeként nemcsak a kisbolygókon, hanem még a Földön is kiküszöböltük a betegségeket, illetve a környezetkárosító folyamatokat. Tudom, illetve tudjuk, ti már átéltétek a történelem legnagyobb pandémiáját (amit COVID-19 névvel jelöltetek), ráadásul a mostani információcsomag megérkezésekor még nagyban tart a háború az általatok Oroszországnak és Ukrajnának nevezett országok között. Ami biztos, az elkövetkező időszakban sok mindennek még le kell játszódnia, lesz még világjárvány, lesznek még katonai összetűzések, de ezekről nem tudósíthatunk, hiszen nem szabad beavatkoznunk a múltunkba, mert abban a pillanatban egy alternatív eseménysorozatot indukálhatunk, aminek az eredménye akár végzetes is lehet, de nemcsak számotokra, hanem még a jövőre, azaz számunkra is.
Arról is tudnod kell, hogy a szerintetek általatok UFO-kon érkező idegeneknek (aliens – földönkívüliek) nevezett lények óriási segítséget nyújtanak. Nekik köszönhetjük, azt is, hogy a most kapott üzenet beépült a memóriádba, na meg annak kis része, amelyet képtelen vagy írásba foglalni, de képes vagy beépíteni a saját komputeredben megtalálható LibreOffice programba, ezért ennek köszönhetően pedig már a következő üzenet megérkezésekor nem kell mást tenned, mint felhelyezned a fejedre a géphez kapcsolt fejhallgatót, meg kell nyitnod az említett program szövegszerkesztőjét, a hozzád juttatott információtömeget az általad használt nyelven (ezt neked kell kiválasztanod) pár perc alatt – minden nyelvtani szabályt betartva – már bárki el is olvashatja.
Kérlek, ne erőlködj megjegyezni a program módosítását, mivel abban a pillanatban, ha sikeres a beépítés, a csomag e része azonnal törli az emberi memóriából önmagát, míg a komputeredben a módosítások mindenki számára – azaz neked is – hozzáférhetetlenné válnak. Mindez a mi védelmünket (de túlzás nélkül állíthatom: a jövő védelmét) szolgálja!
Megértésedet köszönöm! Egy-két nap múlva megérkezik az első nagyobb információtömeg arról, mi is történt az elmúlt majd két és fél alatt.
Üdvözöllek!

dr. Kovács Ádám


Úgy tűnik – azaz: bizonyos –, igaz Nibiru legendája!


Betartottam Ádám utasításait, a gondolataimban megtaláltam a LibreOffice módosításához szükséges parancssorokat, ezért nekikezdtem a magvalósításnak. Miután beírtam az első sort, azonnal el is tűnt a képernyőről (és a gondolataimból is). Mivel nem erősségem a parancssorok másolgatása, megesett – nem is egyszer –, hogy tévesen írtam be valamit, ilyenkor piros színnel jelent meg a tévedésem, majd a javítás után ezek a sorok is eltűntek. Magam sem hittem, hogy sikeres leszek, mivel „halvány dunsztom sincs” a programozásról, de úgy 5-10 perc alatt eredményesen megoldottam azt, amit azonnal el is felejtettem. Nem kellett sokat várnom (meglehet, ez a módosítás még arra is jó volt, hogy minderről üzenetet küldjön Ádámnak a jövőbe), mert alig egy óra múlva megérkezett az újabb információcsomag, amit azonnal felfedeztem a gondolataimban, de ráadásul a komputer is jelezte, hozzáláthatok annak dekódolásához. Szintén az utasítások szerint jártam el, bekapcsoltam a megjavított program szövegszerkesztőjének üres oldalát, azt követően pedig feltettem a füleimre a számítógéphez kapcsolt fejhallgatót.
Csodálkozva néztem, hogy villámgyorsan megjelenik a gondolatok írásos változata, amelyben számomra ismeretlen és érthetetlen szavakat is láttam, de nem sokáig, mert azt követően a program helyesírás ellenőrzője is működésbe lépett, a nem ismerős fogalmakat a XXI. században általam is használt szavakkal cserélte fel. Egyedül most, első alkalommal – de egyben utoljára – leírom, hogyan is szereztem meg a jövő információit, de ezeket a későbbiekben nem fogom említeni, mert mindegyik ezt követően hozzám érkező üzenetcsomag dekódolása ugyanilyen módon fog bekövetkezni, ami miatt csak azok keletkezésének időpontját, a kapott szöveget (gondolatot) valamint az információ küldőjének nevét fogják megtalálni. Azért annyit még tudniuk kell, egyedül az első szól a múltról, a többiek pedig a feltüntetett időpont jelenjéről fognak értesítéseket átadni (nekem és) az olvasóknak. .

2064. szeptember 02. (földi időre átszámítva)
Mi is történt a Zitzer 1. (és a többi) kisbolygón

Miközben – 2062. augusztus 31-én – az általunk létrehozott múlt „összeért” a kisbolygón létező jelenünkkel, majd objektív valóságként kezdtek létezni együtt, minden erőnket arra összpontosítottuk, hogy kielemezzük, e történéseknek volt e valamilyen (az már teljesen mindegy, pozitív vagy negatív) hatása arra a tízmilliárdnyi emberre, akik a mi valóságunkban 2051. november 10-én életüket vesztették, de úgy is fogalmazhatok, 10 év 9 hónap és 21 nap eltelte után újjáéledtek. Féltem, hogy valamilyen ok miatt (mondjuk a Föld szétrobbanása után annak minden anyagi és szellemi alkotóeleme szétszóródik a kozmoszban és ezért) az általunk létrehozott múlt párhozamos valóság lesz, majd pedig a dimenziók közötti utazás elsajátítását követően (az általunk megismert, „az emberektől sokkal fejlettebb lény” számolt be arról, ők erre is képesek) találkoznom kell – és nemcsak nekem, hanem minden, a négy műbolygón élő, a Földről származó egyénnek is – önmagammal, azaz önmagunkkal.
Arról eddig nem írtam, hogy a Föld megsemmisülését követően folyamatosan figyeltük a létrejött szikla és gázhalmazt, ami egy tökéletes gömb alakban maradt meg a helyén. Értetlenül álltunk a jelenség előtt, mert ez a gömbalakzat továbbra is úgy viselkedett, mint a valamikori Föld, körülbelül 24 óra alatt fordult meg a tengelye körül, emellett valamivel több mint 365 napig kerülte meg – a megszokott pályáján – a Napot. Úgy tűnik, ennek köszönhetően egyesülhetett a két valóságunk, Az elemzés elvégzésekor Vajna beszámolt arról, hogy amióta mindez bekövetkezett, a gondolataiban – mint valami rossz álom – állandóan vissza-visszatér (és nemcsak neki, hanem minden egyes földlakónak) a több mint tíz évvel ezelőtti halála, azaz negatív fizikai következmények nélkül gazdagodott az ő és minden egyes személy – a tízmilliárd közül – tapasztalata.
Az elmúlt időszakban a kisbolygókon elért összes tudományos eredményünket megosztottuk a földlakókkal. Ennek köszönhetően ma már a Földön is megszűnt a környezetszennyezés, beindult a megújuló energia minden téren való felhasználása, kigyógyítottunk minden egyént (na meg minden ottani élőlényt) az őket tizedelő betegségekből, sikerült szinte korlátlanul meghosszabbítani az életet, Emiatt, nemcsak a négy kisbolygón, hanem a Földön is egyre közelebb került a végzetesnek tűnő túlnépesedés.
Meglehet, ennek (is) köszönhetjük, hogy az eddig „az emberektől sokkal fejlettebb lény” néven ismert egyénnel ismét találkoztam, persze ismételten nem a valóságban, csak a hologramja jelent meg előttem, de most sokkal közvetlenebb volt velem, mert a megosztott gondolatai akár bemutatkozásnak is nevezhetők, amelyeket rögzítettem, hogy megoszthassam veled.

__


„Az emberektől sokkal fejlettebb lény” bemutatkozása:
A nevem Marduk, de ez nemcsak név, hanem azt is jelenti, népem szellemi vezetője vagyok. Magam sem tudom, mikor születtem, ősidők óta létezem, népem a Nibiru bolygón (egyes földi feljegyzések Marduk bolygójaként emlegetnek) élt és él, amely kezdetben a Naprendszerben, az általatok Marsnak és Jupiternek nevezet bolygók között foglalt helyet. Mivel képesek voltunk már akkor is a Naprendszeren belüli utazásra, azóta figyeltük folyamatosan a Földet, amióta ott megjelent az élet csírája. Be kell ismernem, néha be kellett avatkoznunk is, amikor arra következtettünk, a fejlődés iránya önpusztító megoldásokhoz vezetett volna.
Tudom, tudósaitok tagadják a Nibiru létezését, de hidd el, azok a személyek közül, akiket ti összeesküvés-hívőknek neveztek, egyesek közel járnak az igazsághoz. Egyik földi utazásunkkor arra lettünk figyelmesek, hogy egy távoli galaxisból megjelentek – Afrikában, a dogon nép között – az intelligens hüllők (azt is tudnotok kell, a kozmoszban nemcsak a Földhöz, illetve a Nibiruhoz hasonlóan fejlődött ki az élet, annak számtalan formáját fel lehet lelni), az anunnakik, akik az általunk is észlelt, egy másik csillagrendszerből származó óriási szikla útvonalát valamilyen módon megváltoztatták úgy, hogy azt egyenesen a Nibirunak irányították a célból, hogy elpusztítsák, majd azt követően gyarmatosítsák a Földet. Az utolsó pillanatban sikerült felaprítani az égi sziklát, de addigra a bolygónkéval megegyező tömegű objektum már kifejtette hatását (az történt, ami az általatok ismert játékban két biliárdgolyó közvetlen találkozásakor), megállt, a Nibirut pedig kilökte helyéről az eddigi pályájával ellentétes irányú keringésre késztetve, egészen a Naprendszer peremére. A bolygónk helyét a felaprózott óriási kőszikla foglalta el, amit ti úgy ismertek: elsődleges aszteroida-őv.
Mindez nem hatott ki a Nibirun való életre, a népünkre, mivel már sokkal régebben olyan mesterséges környezetet alakítottunk ki a bolygónkon, ahol a településeink (amelyeket föld alatti és hipergyors közlekedést biztosító folyosók kötnek össze) zárt rendszerek hálózatát képezik, abban pedig az emberek számára leginkább megfelelő és állandó körülmények (gravitáció, légkör, az élelmet biztosító növény- és állatvilág fenntartása, valamint a számunkra szükséges eszközök környezetkárosítás nélkül történő előállítása stb.) szavatolják létünk és fejlődésünk folytonosságát. Nem sokkal az átélt kozmikus incidenset követően zajlott – a földi népek történelmi feljegyzéseiben, de talán úgy a helyesebb, ha ezt állítom: mítoszaiban – az Istenek háborújaként nevezett esemény, azonban nem a mi vimanáink (űrjárműveink) között játszódott le, hanem azok pusztították el a hüllők űrhajóit, ami által meggátoltuk, hogy elérjék céljaikat.
Az információk, amit most átadtam neked, bizonyítékként szolgálnak arra, hogy a Föld bolygón és a négy mesterségesen létrehozott kisbolygón, valamint a Nibirun élő emberek – igen, mi is azok vagyunk – közeli rokonságban vannak. Mi valamikor óriási hibát követtünk el a Földön, beavatkoztunk a természet rendjébe, az ottani elő emberek génjeinek megváltoztatásával „élő gépeket” kívántunk „gyártani”, akik számunkra ki fogják bányászni az aranyat és egyéb nemes fémeket, valamint a szükséges drágaköveket, mivel ezek a Nibirun igencsak korlátozottan voltak jelen, pedig igencsak kellettek, de nem önmagunk cicomázása céljából, hanem azért, hogy az általunk kigondolt eszközök, gépezetek, járművek legfontosabb alkatrészeit elő tudjuk állítani. Ami a mítoszaitokban fennmaradt, mint például: óriások, emberek és állatok keresztezésével, valamint más módon létrejött lények a valóságban is léteztek, ők voltak a „technológiai selejtek”, igyekeztünk is eltüntetni őket. A végeredményt már ismeritek, az „Istenek” parancsait feltétlenül teljesítő, már embernek nevezhető lények lettek, akiknek – részben – mi vagyunk a genetikai ősei. Ők már rendelkeztek tudattal, amire akkor döbbentünk rá, amikor megjelentek a „hüllők” is a Földön, ezért az Istenek háborúját követően teljesen visszavonultunk, megszüntettük a beavatkozást, azóta csak figyeljük a földi emberek tetteit és fejlődését.

__


Nem tagadom, szájtátva értelmeztem a Marduk által hozzám juttatott információkat. Már közben is, de leginkább a végén egyre gyorsabban cikáztak a gondolataim, mivel sok kérdésre nem kaptam választ. Leginkább az zavart, fogalmam sincs, Marduk és népének tagjai kicsodák. Ők ugyanazok a személyek, akik több tízezer évvel ezelőtt már megjelentek a Földön? Meddig élnek a Nibirun az emberek? Szaporodnak-e és hogyan, mert még csak utalás sem volt az információkban, hogy vannak-e nőnemű tagjai a népüknek? Ha nincs nő, akkor ők halhatatlanok, mert az anyag öregedésének minden ismérvét folyamatában kijavítják, így – mivel nincs halál – nincs szükségük a szaporodásra? Megeshet, hogy ők sem tudtak mit tenni az anyag elöregedésével (mindez még miránk is érvényes, mert hiába nincs betegségünk, mivel nem ismerjük az egyének életének határát), ezért a halál közeledtével replikálják az adott egyén fiatal, felnőtt korú testét, ahová átültetik annak jelenlegi lelkét és tudatát, ha pedig ez igaz, akkor még az a kérdés is felvetődik: a mai Marduk az eredeti-e, esetleg annak ki tudja hanyadik replikája?
Szinte a gondoltaimmal egyidőben megjelent agyamban Marduk válasza:
− Nemcsak az e kérdésekre adandó válaszok, hanem még sok minden más is maradjon titok, mert ha ezeket az információkat átadnám neked (azaz nektek), közvetlenül beleavatkoznánk a fejlődésetekbe, vagyis a várható jövőtökbe. Már pedig, ahogyan már megtudtad, az Istenek háborúját követően esküt tettünk, nem fogunk beleavatkozni a földi ember, illetve a kozmoszban található bármely értelemmel rendelkező lény jelenébe, hogy megváltoztassuk egyesek egyéni vagy csoportjuk közösségi jövőjét.


Üdvözöllek!

dr. Kovács Ádám

Balla Lajos-Laci prózája legutóbb a Szöveten: