Ocsovai Ferenc: Az Unalom Királynői

Babaarcok, retusált fotók, matricák,
légüres tekintetek, műcsücsörítések,
semmitmondó idézetek, kidolgozott
testek, sekélyes lelkek, magasra tett
lécek, fennhéjazó mellőzések, vissza
nem írások, álszentség, kétszínűség,
tündöklő tollaskígyók álnásztánca.

Dédelgetnek, beleringatnak a vágyba,
mint egy kapzsi függőség, pedig nem
kell Nostradamusnak lenni, és tudom,
mi lesz a vége ezeknek a szeánszoknak.
Komoly kapcsolatot keres mindenki,
de közben keblet villant és vetkőzik.
Tápláld a hiúságukat, szánd őket,
mert nem tudják, mit cselekszenek.
Önbizalom-hiányos, buta kislányok,
akik darálthúsként végezték mind
az online-lét kusza spagettijében.

Ha volt is valami karakán, valódi tartás
a sápadt hölgyekben, a koronázás után
mindegyik méltó fejedelemasszonyává
válik a bamba dallamoknak, aki fagyott
űrt rejteget csupán felfújt hógömbjeiben.

Tuningolt autók és hamisított útlevelek
a Mennyországba, tarka színtelenségek,
taszító izgalmak, szerelemkapitalizmus,
aminek tömegtermékei unott pózokban
bájolognak a kamera előtt, tükörképüket
látva abban is. Az Agyaghadsereg tagjai
is jobban különböznek egymástól, mint
ezek az életpótlékok, ezek a mesterséges
kiegészítők, szintetikus szexjátékszerek
és egyforma mintapéldányok. Az igazit
akarja mindenki, és teljes érdektelenség
várja. Márványszépségű ugyan a felszín,
de éppen ezért nem lehet a méhébe fúrni,
csak úrrá lesz az emberen az előregyártott
képzelet, és még asszisztál is az egészhez.

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten: