Ocsovai Ferenc: Peremvidék

Amikor ott állsz
a szakadék szélén,
a sziklaszirt párkányán,
guggolva az alagút végén,
támaszkodva a hídkorlátnál,
felmenve a toronyház tetejére,
kiugorva a vasúti sínek elejére:
mindig jönni fog egy dal,
amely visszahúz a földre,
és ha meghallod, felkelsz
ismét, ha kell, összetörve,
de a Vég remegő csókját
ajkadról hetykén lemosva,
viszont sohasem csak gyáván,
meghátrálva vagy megtaposva,
hanem úgy, mint aki nagy-nagy
titkok tudójaként találhatott rá újra,
mitől lehet legalább egy tollpihével
olykor könnyebb az élet ólomsúlya…

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten: