a hajnalok aranysárga
rétjeire érkezett
mélységének magassága
álmokból szőtt vértezet
kezeiben csillagerdők
végtelenség-gyöngysora
ágaikon tiszta felhőt
alkotott a föld pora
hosszú úttól lába fáradt
megáztatja bennetek
ébredező nyárba áradt
öröklétű fellegek
arcát élő napok lakják
szemeiben csend pihen
tépett mezők rabolt vadját
osztja szét a semmiben
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
