Csikai Gábor: Időtlen térzene

nem lepődök már meg semmin én
a nyár visszáján a tél színén
ugyanúgy hordom az arcomat
felhőimbe vésett karcolat
már csak az emléked semmi más
belőlem amit a csend kiás
az ott a felszínemen marad
végtelenbe nyújtott pillanat
lett az én haldokló életem
és amit késeim éle benn
elvágott szétroncsolt az soha
nem lehet semmivé mostoha
éveim is szépnek érzem én
hisz időtlen lett a térzeném
s a térbe fojtom a perceket
így lesz valóság a „nem lehet”

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: