Kiss Tamás: Mi már sehol sem leszünk…

Mi már sehol sem leszünk
Bezzeg állni fognak még az évszázados fák
Megkapaszkodva talajban, televényben
Égre törve, kizöldülő, elhervadó levelekben
Pompázva, illatozva
Szerelmeseknek hűsítő búvóhelyet nyújtva
Megérezve és ágaikkal meglegyintve
A múlás édes igézetét
A visszahozhatatlan mámoros élet-reményt
Míg be nem záródnak a szemgolyók ablakai.
Mert
Múlás-ablakok ülnek a szemgolyók rejtekén
Azokon át téblábol az idő és a vak remény
Észrevétlenül.

Kiss Tamás legutóbb a Szöveten: