Mi már sehol sem leszünk
Bezzeg állni fognak még az évszázados fák
Megkapaszkodva talajban, televényben
Égre törve, kizöldülő, elhervadó levelekben
Pompázva, illatozva
Szerelmeseknek hűsítő búvóhelyet nyújtva
Megérezve és ágaikkal meglegyintve
A múlás édes igézetét
A visszahozhatatlan mámoros élet-reményt
Míg be nem záródnak a szemgolyók ablakai.
Mert
Múlás-ablakok ülnek a szemgolyók rejtekén
Azokon át téblábol az idő és a vak remény
Észrevétlenül.

Kiss Tamás legutóbb a Szöveten:

Kiss Tamás: Isten a komódból…