Radmila Marković: A túlsó part felé; Koračajući na drugu stranu obale
A túlsó part felé
Könnyed léptekkel a túlsó partra indulni,
álmatlan álmokat örökre hátra hagyni,
két világ közötti őslétben megtanulni,
ismeretlenben hinni, és bátran haladni.
Vidám napfényben tükröző tiszta víz felett
kételyek között szállhat a lélek-képzelet,
szeretne negyedik csillag lenni az égen,
hol három ragyogott augusztusi éjben.
Nyaldosó átlátszó vizű hullám, tégy csodát!
Adj erőt elérni a folyó túlsó partját,
kavicsot rejtegető folyómeder szélét,
nyugalom ölelje a haladás szépségét.
Túlsó parton vár-e aki megfogja kezed?
Megtanulsz-e járni-kelni biztos léptekkel?
Lesz-e belőled bizonytalan lélek-gyermek?
Hallgatod, ahogy szeretetről énekelnek.
Koračajući na drugu stranu obale
Lagano krenuti na drugu stranu obale,
tajno skrivene snove ostaviti iza sebe,
naučti kako između dva bitisanja pračovek biti,
verovati u nepoznato i hrabro napredovati.
Sa dubokom nevericom iznad
bistre vode od sunčevih zraka leti nada,
videvši sebe na nebu kao trepćuću četvrtu
zvezdu koja daje sjaj avgustovskim noćima.
Providni, baršunasti valovi čuda rađajte,
posudite mi vašu snagu do druge obale,
koja sitne, nepoznate kamenčice krije,
ipak stiže do neba smireno, u duši radosno.
Čeka li me neko na onoj strani obale?
Biće li koraci moji lepršavo sigurni i nepogrešivi?
Ili ću postati nesigurna duša svog bitisanja,
ili će me obaviti pesma blagoslovna, ljubavna.
Radmila Marković korábban a Szöveten:
