2024.04.14.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Köves István: Hajnali léptek

Köves István: Hajnali léptek

1 min read
Egy pillanatra jeges csönd lett a cellában, megtorpant a falak közt ide-oda verődő sikoltás

Háromszázegyes, háromszázkettes, háromszázhármas

Egy pillanatra jeges csönd lett a cellában,
megtorpant a falak közt ide-oda verődő sikoltás,
megült a sarkokban a rossz szagú, izzadt riadalom,
a bénultan hüppögő férfisírás, a fölhúzott térdű félelem,
amikor a folyosón végigcsattogtak a rettegve várt hajnali léptek,
a bakancstalpba vert jancsiszögek csiszogása a kőlapokon,
a megkeményedett kabátujjak súrlódása a meszelt falhoz,
a lökdösött test alélt bokázása, botladozó, tétova lépte,
a hörgést, káromkodást kísérő giccses kulcscsomócsörgés,
a rácsokat megremegtető vasajtócsapódás, a végleges.
Hogyan fog mindez visszhangozni, gondoltam, egyszer majd,
évtizedek múltán az ünnepi tömjénes gyászzenében,
az exhumálást követő bűnbánó-fogadkozó újratemetésen,
behallatszik-e ugyan a régi rácsos cellaablakokon át majd ide
az emlékezők szájából fölkunkorodó áhítatos Te deum,
s a díszsortűz fölröppentette rémült madarak innen merre,
hova menekülnek emlékeinkkel koszorús parcelláink deli őrei elől.

Köves István verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.