Rigó Tibor: [Gyakran csak a fejben…]

Gyakran csak a fejben
rejtőző
félelemben
fuldoklik a béke
ha leér a szívbe
mint kavics a mélybe
ott fodrot tép széjjel
a tavasz szele
ruháink áznak
remegnek a lábak
szirénák sírnak
a vérünk elered
kékült habzó szájjal
más irányba váltasz
eszedbe jut tán hűtlen az mind ki hazát felejt
tán maradni kéne
és
nézni csak az égre
hol visszatérő fecskék
helyett
repülő lebeg
vagy cikázik éppen
közben
terhét leküldi a földre
hűtlen lenne-e hát
ki hazát házat feled
új irányt vesz be
többé már nem nézhet az égre
egyre csak menne
ruhái áznak
lába meg-megremeg.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: