Juhász Zsuzsanna: Advent

Itt van az én Szakácsom, mondtad és megölelted a férjedet. Büszkén, ragyogón, akárha bálteremben lennétek. És nekem nem tűnt úgy, hogy csak játszod, eljátszod, hogy helyed van, és itt van a helyed.

Vagy lehet, hogy tényleg csak játszottad, de nem tudtad? Nem, hogy istenke bábocskája vagy, pántlikás síkbáb.

            Papírarc, papírarc. De akkor is, ha a pálcikát már csak Isten. Ha a pálcikát már rég Isten fogta, aki tudta rég, hogy te a sínek közt. Akkor is, a pálcikát te is fogtad. Vagy legalábbis az, aki te voltál valaha. Egy tevékeny, sokfelé néző, sok mindent cselekvő ember.

            És akkor magadhoz voltál hű, mikor a papírbábot a sínek közé dobtad, isten segedelmével. Mert istenhívő is voltál, igazi hívő, olyan, akinek minden nagy nekifogásában, a nekifogás előtti sóhajában mindig ott volt a segítség kérelme is Istentől.

És segített biztosan az ugrásban vagy dőlésben is a sínek közé. Mert hívő és hitet ébresztő ember voltál. Ha kellett, dicsértél és bíztattál. Lehet, még Istent is te dicsérted, bíztattad, hogy jó az, jó, amit tenni készülsz, hát segítsen téged csak bátran. Ahogy a férjed forrósodott mindig az ölelésedben, ahogy a gyerekek melegedtek a szavaidtól, ahogy a barátok fényesedtek és kerekedtek a dicsérő, lelkesítő szavaidtól, úgy tán Isten is elhitte egy pillanatra, hogy ez a cselekedeted is jó.

            Jó cselekedet, s aztán kénytelen-kelletlen országába fogadott, hisz bólintott, rád bólintott, mikor dőltél a sínek felé.

            És akkor neked most jó dolgod van. És akkor nem történt más, csak előrehoztad pár évvel vagy évtizeddel az innen való eltűnésedet. Hisz tudtad, ahogy Isten is, hogy a gyerekek nagyok már, vissza-visszaköltöznek még, de egyszer végleg kirepülnek a fészekből. A férjednek meg, mivel jóval fiatalabb nálad, előbb-utóbb friss, lelkes társ kell. S mondom, te tevékeny, rögtön ugró ember voltál mindig, mindent inkább előbb csináltál, mint utóbb. És szerettél mindent egyedül csinálni. Hívő, magabiztos, önmagát belülről irányító ember módjára. Mert idő, kb. 10 perc, lett volna az otthonodtól a sínekig, hogy valakinek, legalább egy valakinek szólj, hogy mire készülsz.

            De nem szóltál, mert a dőlés neked nem volt több, mint elintézni egy apróságot. Vagy csak úgy megfőzni egy zöldséglevest nagytakarítás közben. Három napra, mert nem volt nagyétkű, és ezt a levest, ezt a puritán levest csak te etted a családban. És te se szeretve, csak muszájból.

            Mert enni kell. Enni kell adni a húsnak, amiben leledzünk itt.

            Idelent. Mert te nem szerettél a földön járni. A földet szeretted, mert enni ad a zöldségeidnek, amiket termelni akartál, egyszer majd vidéken, egy kicsi ház körül. Pedig hát allergiás voltál mindenre, a szüleid annak idején orvosi tanácsra hoztak el vidékről a fővárosba.

            De látod, mindannyian a jó, meleg szülői házba igyekszünk, az anyaölbe, akkor is, ha nem kéne.

            Ha soha már. De az égi kertecskében te nár biztosan jól vagy, a lélek nem allergiás már semmire.

            Csak azt tudnám, mit termelsz ott? Mit a lélek a lelkeknek? Vagy tán angyalszív-derítőt az angyaloknak? Csakhogy azt már termelni se kell. Mert az te vagy. Te voltál itt is az embereknek.

            Mert tapintatos is voltál. Finom lelkű. Nem vártad meg az ugrással a karácsonyt. Jóval előbb tetted, hogy karácsonyra már egy kicsit megnyugodjanak a kedélyek, és sóhajtva bár, de kimondják. Ki a férjed, és ki a gyermekeid és szívbéli jó pajtásaid is mind, ki a karácsonyi készülődésben, hogy élni kell. AZ élőnek élni, a halottnak halni.

            Kell. Tudom, én, tudom. És azt is, ha vagy még valahol, valamilyen, akkor azt szeretnéd, hogy ne jussál eszembe. S ha igazán szeretlek, jövő ilyenkorra már eszembe se jutsz.

            A készülődésben.

            De barátném, én azt mondom, eszed, nem eszed, hogy ide többé soha. Ide többé jó ember soha ne szülessen.

            Mert e is csak gyöngy. Még te is csak egy gyöngy voltál.

            A disznók közé vetve. És lehet, kicsim, hogy se Isten, se anyaöl. Se út. Csak gurulás van. Szabad? Kaotikus? Gurulás. Amit nem néz senki, amire senki, de senki nem figyel.

            Csak úgy van. Az a gurulás. Helyből, csak úgy.

            Ahogy te voltál jó. Tevékeny, hívő. Jóember.

Juhász Zsuzsanna legutóbb a Szöveten: