Farkas László: Csak egy lámpa

Petróleumbűz. A fény ára. Szagos, tétova világosság pamacsok koncentrálva az asztal fölött. Lehúzva a vastagon poros burájú, megkopott fekete lüszter lámpa, jó közel, rebbenő fény-árny játékokkal kráterré mélyítve az öreg bútor repedéseit. Felfelé csak sejtelmes derengés terjed, fénygőz a láng fölött. A vastag tölgyfalap csorba sarka kívül a fénykörön. Nem létezik. Semmi, ami a szobát faltól falig ki-töltő sötétség foglya, ami idegen, láthatatlan, az félelmet keltő, az nincs. Csak a pislogó sárgaságba rögzült nyilvánvaló tér részlet, ami valós. Mert ez látszik. Az üres, lepattant szélű kopott tányér a fakó alumínium kanállal, félig. Talán mindig is üres volt, vagy csak kifolyt a leves a fényvonal metszésén túli nemlétbe. Bár-hogy is, most nincs benne semmi. Csak a lehetőség, hogy legalább lehet. Megbar-nult papírkötésű, foszlott gerincű könyv lefelé fordítva. Szerencsés, csak a har-mada lóg a fekete dimenzióba. Betűkbe nyomorgatott élet szelet. Legalább a java itt van, mit számítanak a hiányzó mondatok? Tömegével ontott szavak gyérítése. Ami veszett, úgyis ott van a maradtak közt még párszor. Mennyiségi fogyás csak. A tartalmira ott a fantázia. Így is vége lesz egyszer. Legfeljebb előbb. A szöveg rövidül, nem a történet. Vastag lencsés, szarukeretes szemüveg. A szárai valahol odaát. Attól még szemüveg. Értelmezhető vele a világ. Látható, tehát van. A kar-cos lencséken megbicsakló fénysugarak torzultan új irányt keresnek, majd elsi-mulnak békésen a fán. Szétszórt kenyérmorzsák közt cikázva siető hangya. Moz-duló élet itt, a valóságban. A bizonyított létezés. Mert így egész. Végül megragad egy morzsát. Útja immár egyenes, határozott. A sötétbe, a nemlétbe vesző. Nem hiányzik. A volt-nincs múlandóság kivetülése. Ettől még az egész nem gyöngül, pusztán változik. Távoztával újra dermed a világ. Ami marad, az ide tartozik, a fény által kijelölt lét-kör valóságába. Időn kívüli nyugalom árad. Aztán ráncos, májfoltos kéz nyúl. Feszült várakozás. Mindenben az egésszé teljesülés vágyott, önző képzete. A kezet ez nem érdekli. Felemelkedik, s vele együtt a lámpa is. Tá-gul a fénykör, nyílik a világ. Valóssá lesznek a hiányzó darabok. Itt teljes a békes-ség. Amott újra szel a fényhatár.