VERS

Bartha György: (az egykori gimnazista vallomása)

látod azt a négyzetes-háromszöges ruhát
billegni ott előttünk biztos
ő bizony valaha tanárom volt
és ugyanilyen ruhában csupán akkoriban
az sokkal rövidebb volt jócskán térden felül
éppen csak fenék alatt miért oly fontos kérded
mert alig volt idősebb tőlünk
ő a technikatanárnő óráit javarészt
a padomon ülve töltötte félfenékkel az első padsorban
ilyenkor orrom előtt ott virított halványkék
bugyija amire leginkább figyeletem
és rezzenéstelen arccal mondta az előírt tananyagot
pédául a kombájn 52 összetevőjét
felelni a katedra előtt állva kellett ha feleltetett
szigorúan tőlem éppen a kombájn részeit kérdezte
ám én csak a halványkék bugyiról tudtam volna mesélni
de leginkább hallgattam év közben
hallgattam így pótvizsgára buktam
otthon nem örültek nekem képzelheted
viszont otthon sem mesélhettem a halványkék bugyiról
különben nem értettem miért kell nekem ismernem
a kombájn részeit egy betonba öntött város
közepén a vizsgára pedig felkészültem fújtam az
52 összetevőt oda-vissza előlről hátulról
ha közbeszóltak akkor sem jöttem zavarba
ha akarod neked is felsorolom őket neked
habár már nem érdekel engem sem
de a sors egy lánynak udvaroltam hívására meglátogattam
az apja büszkén mutogatta a 4 darab
vérpiros szörnyeteget a fészerben látod fiam
a tieid lesznek amikor feleségül veszed a lányomat
az életben dolgoznod nem kell
csak bérbe adni a kombájnokat

azóta is a halványkék bugyi kísért álmomban