a végtelen ma ért véget
téged régen az ég éget
mert ott sincsen maradásod
kincseid el hova ásod
ha talaj sincs már alattad
gátjaid rég átszakadtak
de mögöttük nem volt semmi
most már késő tűzbe tenni
bárkiért is két kezedet
csak tedd fel az ékezetet
a magányos betűidre
így juthatsz el erős hitre
abban hogy nem hiszed el már
egyszer kész lesz az a leltár
s nem csúfítja eskü tetted
a várromok megszülettek
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
