Véges határain a kékes végtelennek,múltunk és jövőnk közt toporogva,letenném már a fegyvert,az én harcom lassan véget ér. Letenném már ide a fegyvert,a sárgára fonnyadt koszorúk közé,hol nyáron lüktető torkú gyík jár,s most csak félvak sün…
Ádám Tamás verse legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe