VERS

Márkus László: áldás ez most vagy inkább kárhozat

miként a távolban derengő hegyek
összefonódunk vágyódón csendesen
szemünk kérdez míg testünk összeér
hol késik a tavasz hová tűnt a pipitér
sarkig tárt ablaknál ölellek szelíden
üvegén sóhajunk egy percre megpihen
a Göncöl rúdja ma éppen ránk mutat
áldás ez most vagy inkább kárhozat

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .