VERS

Márkus László: áldás ez most vagy inkább kárhozat

miként a távolban derengő hegyek
összefonódunk vágyódón csendesen
szemünk kérdez míg testünk összeér
hol késik a tavasz hová tűnt a pipitér
sarkig tárt ablaknál ölellek szelíden
üvegén sóhajunk egy percre megpihen
a Göncöl rúdja ma éppen ránk mutat
áldás ez most vagy inkább kárhozat