VERS

Ocsovai Ferenc: Hálátlanok altatója

Hibáztam-e? Tévedtem-e? Rosszul csinálok-e
valamit, amikor a messzi bizonytalanba futok
egy másik, ingatag jövő elől, vagy ez csupán
lelkiismeret, félelem és illékony nosztalgia?
Eldobok, vagy kivetek-e magamból valamit,
valakit, vagy pedig hazamenni,
mások lelkében otthon lenni én nem tudok,
mert nem is engedi egy szeszélyes égi hatalom,
hogy boldog könnyedelemben lehessen maradnia
szívemnek, ahol csak úgy lebeg, ad és visszakap?
Ezzel vádolt meg engem a könyörtelen,
ám mondjuk csak ki: színigaz pillanat.

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .