2024.06.25.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Márkus László versei

Márkus László versei

1 min read

Énkép

Magam vagyok az utazás és út,
vad vágyaktól fűtött kalandozás.
Lépteim létképek, megfér bennük
csend, szirénahang és szárnysuhogás.

*

Homályt hordozok

Apád, anyád jussa: vándorbotot
lökött kezembe a csalafinta sors.
Keress oly helyet magadnak, hol
parázs punnyad a pernye alatt. –

Légy rőzse, mely lángokat táplál,
szél, mi szítja, lobbants fényeket!
Vándorbotom elvásik lassan, ám
fények helyett homályt hordozok.

*

Álarctalanul

Miként a tiritarka falevelek,
hullanak le lassan álarcaim.
Melyik volt a valódi? Talán
a nagyhangú kocsmatöltelék,

szeretetéhes szoknyabolond,
az absztinensen is víg főnök,
vagy az örök gyermek, kinek
sohasem nő be a feje lágya?

Ki tudja? Előfordulhat az is,
mind színházi kellék csupán.
A tükrömben lakó vénember
nevető szemmel kacsint rám.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.