
Csikai Gábor: Kezdődjön a félidő!
sötét házból fehér fény,
nem hinném, csak remélném,
hogy ami jön, szebb lehet,
kaotikus rendemet
tűz építi, láng lobog,
végzetemen átcsorog,
amit belém űz talán
a holnap, majd tűzfalán
a rendemnek átzuhan,
fölöttem egy bábú van,
és mozgatja tagjaim,
új holnapok arcain
hordom még a tegnapot,
bennem az éj felragyog,
és árnyamnak fénye nő,
kezdődjön a félidő!