Csák Gyöngyi: Madár

Csák Gyöngyi

MADÁR

Ablakom párkányára szállt egy madár, ragadozó lehetett, mert erős csőrével egyre hangosabban kopogtatott, majd betörte az üveget. Kénytelen voltam ablakot nyitni, nehogy felébredjenek a gyerekeim, meg a szomszédok. A madár eszelősen sikoltozott, mintha a maga módján parancsolt vagy kért volna. Hirtelenjében ajtót nyitottam, a madár néhány méternyit repült aztán megint cserregett, csak akkor hagyta abba a kegyetlen hangokat, amikor a nyomába eredtem, ha merészeltem pihenni, egyből rázendített, ez elég nyomós okot szolgáltatott az álombeli úthoz. Repült mendegéltem, mintha a Szír-fennsík előtti homokos térségre kerültünk volna. Egy sziklás hegy lábánál vak, tízéves forma kisfiú énekelt. Megrázó élménynek hatott a vak gyermek kezét előretartva, hibátlanul énekelte a La Manche lovagja musicalből az Álom című dalt.Teátrális jelenet a tűző napon, a szívfájdító dal, amit pont ő, a vak zeng itt, valamilyen pusztában. Ki hallja meg ezt a gyönyörű hangot? Érzem, különös esemény tanúja vagyok, örülök, hogy a madár nyomába eredtem, és megtettem a hosszú utat. Keresem a madarat, de nincs, felszívódott az éterbe, ám szembe jön velem egy feketeruhás, sasorrú öregember; emberek népesítik be a helyszínt. Az öreg fekete kalapját körbehordozza az idegenek között, hallom a szapora pénzcsörrenést, előttem is megáll, hiába keresgélek, pizsamám zsebében egyetlen fillér sincs, pedig mennyire szerettem volna adni, szaporítani a fekete kalap tartalmát. A kisfiú dalával együtt lassan kisétál a színről, üres és kihalt a reggel, a szomorúság egész napomra rányomja bélyegét.

Csák Gyöngyi Álomnaplója legutóbb a Szöveten: