nincs előttem széles ösvény
vérem hull a sárga hóra
sötétségem éles ősfény
de lassan üt már az óra

álmos percek elrobognak
arra ahol tépi őket
vágya élő holnapoknak
s emléke a szép időknek

körülöttem langyos pára
de a lelkem messze vágtat
a nagy Isten vánkosára
terítem az éjszakákat

hadd álmodjon rajtuk szépet
néha másról néha rólam
engem már az arcuk éget
s kell belőlem méla szólam

belekezdek még egy dalba
s az ösvénynek nekivágok
harcom árnya ég a falba
s vakítja a holdvilágot