Kiss Tamás festményének részlete

Nézem
Barnás bársonypihés arcodat
S közben látom
Mintha szólni akarna hozzám a lelked
Én is
Elrebegnék néhány szót neked
Ajkaid ajkaim nyílnának de csak a csend remeg
A kertben madarak csiripelnek
Fák lombjait zúgatja a forró nyári szél
Kéretlen nem ember hangú zajok fakadnak
Mintha segíteni akarnának
Mondjuk nekem
Aki már pánikban kutakodok agylabirintusaimban
De hiába minden loholás-próba
Porlepte kihűlt szóforgácsokat hajigál ki magából a gondolat-láva
Hiába is nézlek
Hiába is látlak
Tompává tesznek a szavak minden vágyat
S ha szólnék
Üresen kongó frázis hulladék
Zuhanna rád beléd
S lenne minden érzés betegesen bágyadt
Talán vakká lettek a szavak?
Borzalmas de mindig is azok voltak
Így aztán a szentté vált elcsépelt szót sem mondom ki neked
Hogy szeretlek
Mert csupán elfed tönkre tesz egy érzelmet
Inkább némán nézem tovább
Barnás bársonypihés arcodat
Had mondja el a csend azt
Amit tönkre tennének magvakult szavak