végeláthatatlan pusztaságbanszikrát szóró hókristályok közöttezernyi fekete gyászkéntvarjak tanyáztak károgó muzsikávala fehérség birodalmát uralvakortalan életükkel tanúi századoknaklassan eltűnnek a hólepte síkoka fekete sereg is fogyni látszik megremeg a föld intőnledobni készül mi feleslegteher mit erőszak szült

Nyaldosd el görcseimet amint macska karmai közül az eledeltHa megunt téged a dorombolás vess rám jó pillantást vadászS ernyedt tagjaimból a sajgást a józanság odvas báltermeibőlMagadnak szakító suhancfáid tavaszi szárnyalását a rügyeketAz egérfuttában is lyukakba menekvő senyvedt félelem bájátLapító nyájad kebledtől…