• VERS

    Köves István: Fázisrajzok

    Egy picit rándulva megemelkedik,ahogy a szűkített akkordot leütő bárzongoristák válltömése. Tanácstalanul billeg egyik lábáról a másikra,akár a röpkeszoknyás teniszezőnők a sporttévében. Langymeleg halotti maszkomat nézegetem,mosolygunk egymásra, mindent megbocsátón.

  • TÁRCA

    Sebestyén Hedvig: A béka

    A béka amolyan béka módon ült az asztalomon a kávé mellett és barátságosan pislogott.– Van tavad? – kérdezte mintegy véletlenül, csak úgy érdeklődve.– Itt a negyediken? A panelban?– Jóvannna. Egy próbát megért. Telelnék valahol.– Micsinálnál?– Telelnék.– Hát, én inkább tavaszolnék…

  • VERS

    Celler Kiss Tamás: te is úgy jársz majd velem

    apa, mégsem kereshetem egész hátralevőéletemben a veszett fejsze nyelét. pedigmeddig féltem, hogy te is úgy jársz majdvelem, mint nagyapa a házzal, amit ötévnyinémetországi munkájából vett – csak évekután jött rá, hogy a csinosan kitatarozott,rózsabokros házat valójában komolyabb alap nélkülhúzták fel,…

  • VERS

    Gusztony Endre: sosem értettem

    sosem értettem miért félnek a temetőtőla kapu és a kápolna között hosszú kőútaz mellett laktam én régen testvéremmel ott rugdostuk a labdátpajti kutyám ott húzta a szánkótnővérem ott szívta az első cigit apám ott tanított bicikliznifogta az ülést nem kellett…

  • VERS

    Nagy Csaba: Már teljes lendülettel festeget…

    Már teljes lendülettel festeget,ecsetjét karmazsin tégelyekbe mártja,s húzza a hervadó virágok felett.Nézzétek, milyen biztosminden egyes mozdulat,oly könnyed, oly könyörtelen:kezével szépséget, segyben halált hűen osztogat.A bágyadt lombra éppencsak rálehel,irtóztató és hízelgő a hangja:meghalsz – jól tudom,de előtte még szép leszel.

  • VERS

    Márkus László: kései vendégváró

    mint ürülő garatból a búzaszemvéknyabban csorog a gondolatmelyet betűkké őrölhet a költőálmaival fűszerezett kőtteskéntadná fel desszertként asztaláraleöntve bús emberi szavakkalétkéül szolgálva mindazoknakkik koronként ajtót nyitnak rá 2021. január 29.

  • VERS

    Ternyila Pál: A pohár alján

    Üres. Ez pedig üres.Tegnap még tele volt. Fanyar a nyom. ÍzeAkár a gyomorsav. Felkavar. Csend van.Ez maradt tegnapról mára. Még van valami. Érzem.Az alján. A-Lant. Littyen-lottyan. RajzolnakA cseppek. Fakó képeket látok. Vetüléseket.Kutatni kezdek. Keresek. Találok.Emlékeket magamról. De hogy most ki…