Nagy Csaba versei
Porcelánszív…
E földi lét csupán melletted örök,
a perzselő láng közeledben lobban,
nélküled porcelánszívem romokban,
s rideg időkben szerelmet könyörög.
Színjáték…
Giccses pompadourok
járkálnak föl s alá,
mimikátlan maszkok,
színjátékká korcsosult gyermeki talány.
