• VERS

    Fenyvesi Ottó: Posztmodern folklór

    „Uram, én méltó nem vagyok,de mondom a szót, melyet szólnom adatott.”T. S. Eliot BRAZÍLIA Hosszú az idevezető út.A nyomorúság lakozik errefelé.A régiek meghaltak mind.Kapkodjuk csak a fejünket.Érkeznek a részletek ezerrel.Látjuk a horizontig beretvált,sík bácskai semmiket.Elhagyott tanyák, összedőlt istállók.A távolban sötét felhők…

  • VERS

    Bartha György: napok

    a lakásban valahol megülaz álmatagcsend vagy éppen járkálajtótól ajtóigszobáról szobáraitt a sánta szék nyekkenott gyakorta jajdul az ágyés néha még sercenpapíron a toll isamíg a múló napfényravaszon be-bekacsinta függönyréseken át

  • VERS

    Debreczeny György: Ahogyan lehet*

    Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény,kövér kazlak közt éhen sorvadunk.Meghívott a tőke,a tátott tőke sárga szája.Úgy biz édes cimborám! Még nem gépfegyver-züm-züm e betű,kő hull s a kastély ablaka zörög.Nem sietünk, erősek vagyunk,rengeteg az elevenünk, a halottunk.Minden hatalmat lombos hajamba! Bankárok és…

  • KRITIKA

    A. Gergely András: A Csengery utcai végzetes (Az emlékezetre érdemes „beszédes elhallgatásról”)

    Miközben talán minden „gender”-es érzékenységű korban, szüfrazsettek idején, „#metoo”-kampányban, feminista lobbiképesség vagy „üvegplafon”-éra időszakaiban számos új és új hang vagy interpretációs tónus születik (hordozva a tiltakozók, a radikálisok, a mást akarók szándékát, hangnemét), eközben a létképzetek és társadalmi szerepfelfogások rendszere valamiképpen…