Debreczeny György: Ahogyan lehet*
Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény,
kövér kazlak közt éhen sorvadunk.
Meghívott a tőke,
a tátott tőke sárga szája.
Úgy biz édes cimborám!
Még nem gépfegyver-züm-züm e betű,
kő hull s a kastély ablaka zörög.
Nem sietünk, erősek vagyunk,
rengeteg az elevenünk, a halottunk.
Minden hatalmat lombos hajamba!
Bankárok és tábornokok,
főtt kolbászunk mind elfogyott.
Az ember nagykabátban él.
Nincsen betevő kenyerem,
verset irok hogy szórakozzatok.
Lidi, főzz nekem húslevest!
Mindnyájan győzünk szomorúan.
Vagyunk úgy ahogyan lehet.
Mintha nagy sötét alagútban sok szép
gyorsvonat rohanna egymásba.
*montázs József Attila verseiből, amelyet 2011 november 18-án nem olvastam fel a Kossuth téren, a szobránál tartott Versmaratonon