VERS

Csák Gyöngyi: A magányról

Jó termőföld a magány,
emlékképeket forgat,
újjászül szerelmet, múltat,
újra felébred
a teljesség utáni vágy.

A világból kizárva,
kizárva a világot,
nem láthatja senki
nap-mint nap szaporodó sebem,
játszani próbálok e rideg tavaszban,
mondd, átfutnak-e kertedbe még
szavaim, a sok bolond beléndek?

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .