megmozdulnak a szikrák
alákap egy éppen felszálló légáramlat
ettől lesz tiszta a test csak öregszik
zongoralábak a mozdulatlan kép sarkában
a halott ember nagy folyó
senkit ne tévesszen meg a sárkányeregetés
a kép előterében álomutazók sétakocsikáznak
segítségért jajgatók
ne bonyolítsuk túl a beszédes romokat
minden látszik
minden üszkös fahasáb
minden ott van a látképben ami fontos
a kőmedenécből békés holdak isznak
erősen kapaszkodom az égbe
minden csak részlet
a kobaltkék égbolt alatt
kerestem valamit ami nincs már
az ablakban az olvasó ember örök sziluettjét
de Budapesten
és a mesében minden lehetséges és
szakállam vízesés
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
